Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alkonyatos idézetek :D

alkonyat.jpg

20090303alkonyat.jpg

20091120ujhold.jpg

alkonyatt.jpg

alkonyat_11_192517_33292.jpg

Ne légy zavarban! suttogta a fülembe. Ha tudnék álmodni én is rólad álmodnék és nem szégyelném. /EDWARD/


 

Ahogy leértem a lépcsőn megbotlottam mint mindig de Edward elkapott és meg csókolt. Én össze rogytam. Bella jól vagy kérdezte aggódva persze csak várj egy pecet amíg újra indítom a szívem./BELLA+EDWARD

 


 

Nem tudom meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig aztán végül a pulzusom lenyugodott de Edward nem moccant szótlanul tartott a karjában. Tudtam hogy bár mikor túl sok lehet neki és akkor az én életemnk vége-olyan gyorsan hogy talán még észre sem veszem. És mégsem féltem csak arra tudtam gondolni hogy ő itt van és átölel .

 


/BELLA/: 

 

És akkor az oroszlán beleszeret a bárányba...!

Micsoda buta bárány...!

Micsoda beteg mazoista oroszlán!

 


/EDWARD+BELLA/:

 

Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni de ha már meg kell halnom olyas valaki helyett haljak meg akit szeretek nem féltem a haláltól hiszen Edwarddal is ez hozott össze.

 


 

 /BELLA/:

Nagy bajban voltam mert nem tudtam hogy mit illik felvenni egy olyan alkalomra ha vámpír kedvesünk bemutat vámpír családjának.

 


/BELLA/:

Holnap elviszlek hozzánk.

Várj már mint hozzátok?

- Igen miért?

- És mivan ha nem tetszem nekik?

- Nem attól félsz hogy bemész egy vámpírokkal teli házba hanem attól hogy nem kedvelnek? -hahaha

- Örülök hogy jól mulatsz

 


/EDWARD+BELLA/:



"- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lesunytam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
- Micsoda buta bárány! - sóhajtottam.
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán! "
/Bella & Edward/

 


"- Nem - folytatta. - Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni! - és azzal újra két keze közé fogta az arcomat.
Elakadt a lélegzetem.
Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon.
Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.
Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.
Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.
Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.
  A vérem for.rni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim görcsösen túrtak a hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.
Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.
- Hoppá! - leheltem.
- Az nem kifejezés!"
/Bella & Edward/

 


" Három dologban teljesen biztos voltam.Először, hogy Edward vámpír.Másodszor, hogy lényének egyik része-bár nem tudtam mennyire képes uralkodni felette-a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé!!"
/Bella/

 


Erdőben:

Bella: Hány éves vagy?
Edward: 17.
Bella: Mióta vagy 17?
Edward: Egy ideje.
Bella: Tudom mi vagy.
Edward. Mond ki. Hangosan. Mond ki.
Bella: Vámpír.

/Edward & Bella/

 


A bál kezdete elött:

Edward: Vigyázni fogok rá.
Charlie: Ezt már hallottuk.
/Charlie&Edward/

 


" Megdöbbentő látványt nyújtott a napfényben. Egész délután egyfolytában bámultam, mégsem tudtam betelni vele."

"Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik."

"Sosem tűnödtem azon , hogyan fogok meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám , ha el is játszom a gondolattal , biztos nem így képzelem el .... "

"Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem."

"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."

"Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér."

"Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége ? olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel."

"Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen."

"Az arcuk, egymástól annyira különböző és mégis annyira hasonló arcuk elképesztően, embertelenül gyönyörű volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy talán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamelyik régi festő képein."


"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."

"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem."

"A bátorság egy ponton túl már őrültség."

 


New Moon-ból!

"- Bella megtennél nekem egy szívességet?
- Attól függ, mi az.
Fölsóhajtott, szép arca elkomorodott.
- Bella, az utolsó valódi születésnap nálunk Emmetté volt
1935-ben. Engedd el magad ma egy kicsit, ne nehezítsd meg
a dolgunkat! Mindnyájan nagyon izgatottak..."
/Edward, Bella/

"Kinyitottam a dobozt, remélve, hogy ettől okosabb leszek. De a
doboz tényleg üres volt.
- Ööö... kösz szépen! (Bella mondta)
Szinte hihetetlen, de még Rosalie is elmosolyodott. Jasper pedig
hangosan felnevetett.
- Ez egy sztereó lejátszó a kocsidba! - magyarázta. - Emmett
éppen most szereli be, úgyhogy nem tudod visszavinni a boiltba."



"- Ó, a fenébe...-motyogtam, amikor éreztem, hogy a papír éle
megvágja az ujjamat. Kihúztam, hogy megnézzem, mennyire
komoly a seb. Egyetlen csepp vér szivárgott elő a parányi kar-
colásból. Aztán minden nagyon gyorsan történt.
- Nem! - kiáltotta Edward...
... Kábultan és összezavarodva néztem fel a karomból ütemesen
lövellő, élénkpiros vérsugárról - hat mohó vámpír lázasan csillogó
szemébe."

"Egyedül. Komor elégedettséggel ismételgettem magamban ezt a szót,
miközben a kínzó fájdalom ellenére erőt vettem magamon, és felálltam.
Pontosan ugyanebben a pillanatban a tisztás északi oldalán egy alak lé-
pett ki a fák közül. [..] A következő érzés a félelem volt: mer bár nem
sóvárgott, vágyott, elveszett arc volt, de emlékeztetett valakire, s azt is
tudtam: nem holmi közönséges, eltévedt turista.
És végül a felismerés."

" Miért küzdenék az életemért, amikor itt most olyan boldog vagyok?
Bár a tüdőm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a
görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem
milyen érzés boldognak lenni.
Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt
belehalni."

"Olyan nagy bűn lenne, ha megpróbálnám Jacobot boldoggá tenni? Még
akkor is, ha az iránta érzett szeretet csak árnyéka annak, ahogy valójá-
ban szeretni tudok... még akkor is ha a szívem az én állhatatlan Rómeóm
után kószál, őt gyászolja - olyan nagy bűn lenne ez?"