Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek

Children of distance : Kedves naplóm       :

 

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

1. Versszak: (Horus)
Egy könny, egy könyvbe zárva
Mint a rab ki nem szabad, de jóra várva száll
Nem kell tanár a szív nyelvén
Ért aki érez, én miért ne tenném?
Várj, csak egy pillanat,
Amíg végig simítom az arcodat
Gyere ülj ide mellém, hadd súgjak valami
A kapocs közöttünk mi kettőnket alakít
Nem kell más, nem érdekel senki
Tőlem Téged senki nem tud elvenni
Hogy veled maradok-e? Tudod a válasz...
Amíg csak élek mindig nyújtom a támaszt
Itt vagy mellettem, más nem számít
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni többé nem kelnék életre!

Ha látlak kiráz a hideg, de félek
Hogy elmész, maradj itt ennyire kérlek
Ne menj el vigyázz mindig rám,
És fogd meg a kezem ha rossz útra lépek

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

2. Versszak: (Shady)
Hozzád fordulok kedves kis naplóm
Látom nem érted, hogy miért vagyok padlón
Az életem angyali hangját hallom
Mindig látom, ahogy kilép az ajtón
Ő az első szó, ő az utolsó
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom
Ő az egyetlen érték, és összes jó
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom
S ha egyszer majd elmúlnak az írós napjaim
Ő marad a nyom, naplóm lapjain
Hozzá szólt millió szerelmes balladám
Dalban mondanám, ha tudnám, bár hallaná
Betelt száz lapom, hogy leírtam bánatom
Várom a napot mikor újra láthatom... hm...
Mikor újra láthatom...
Már években számolom, a múlt olyan csalóka,
De már boldogan írhatok a kedves kis naplómba
Mert végre itt vagy! Kérlek ne engedj!
Élni szeretnék, de nélküled nem megy!
Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam
Vigyázz rám kérlek, nehogy elrontsam
Bújj mellém, jó így, csak összefonódva
Védjük kis világunk a világtól óvva

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny

3. Versszak: (Carp-E)
Ez a naplóm, én vagyok, a lapokat kitépném
Csak ott legyek veled, és tudd hogy miért én
Átadom neked, ez volt a rejtekem
Rejtőzz most jól ott benne el velem
Most nem vagy itt nekem, hisz nem is létezel
Egy olyan lány vagy kit a magány képzel el?
Nem!!! Érzem, ahogy hozzám érsz gyengéden
Mosolyogsz rám, nem felejtem el, ezt még nem
Ettől nem féltem, azóta sem bánom
Megérte évekig téged megvárnom
Megfogadtad, amit eddig még senki sem
Hogy örökké mellettem, neked elhiszem
Benned még megbízom, megbízhatsz bennem is
Azt hogy szeretlek, elmondhatnám szebben is
Ne félj kérlek, én már nem hagylak el téged
Ha lankad az érzés, a gondolat eltéved
Úgy vagyok veled, más nem is jut eszembe
Te engem szeretsz, és nem kell más nekem se
Én őrködök feletted, minden nap várlak
Megnyugodhatsz, mert a szívembe zárlak
Szeretlek... emlékszem, te mondtad
Hiszem, hogy szeretsz, a láng újra belobbant
Tudom az érzések bennünk még így élnek
Mondd, hogy nem álmodtam! Kérlek ígérd meg!

Refrén:
Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt…

Ha rám gondolsz
Ha megcsókolsz
Ha megbántasz, mosolyoddal kárpótolsz
Ha már nincs tovább
Ha nincs már több
Egy lap őrzi emlékül mit is rejt a könny.

 

Children of distance :  Még utoljára         :

 

Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!

Nem hallottál rólam, soha nem hallottam rólad én.
Egy idegennél kellett éljek, voltaképpen szolgagép.
Gyerekként, szerinted mit értettem az egészből?
A nem kevés verésből, kiabálva kelésből?
A mai napig erre emlékeztetnek a sebeim,
A mai napig mutatják a fájdalmat a szemeim.
A mai napig olyan, mintha kellék lennék,
mert én csak közbe jöttem, mint egy selejt mellék termék.
Milyen szabadságot adtál, minek ennyi elpocsékolt év?
Mi lenne ha 20 év után álarcodat levennéd?
Érzem erős vagyok rég, a hangom lehet remeg még.
Elfeledtél, nem szerettél milyen ember lehettél?
Itt a telefon a kezemnél már válaszokat szeretnék!

Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!

Miért lettem áldozat, mért lettem játékszer?
Miért nem felelsz? Csak válaszokat várnék el.
De erre száz év kell, jobb is ha leteszem.
A vonal végén a sírásod ne hidd h beveszem.
Lett volna rá idő h felemeld a telefont,
„Hiányoztál te is nekem” ezt kell hogy belemondd.
Álmok voltak ezek csupán, sok kérdés sok válasz.
Azt hittem nem lehetetlen, de tudom hogy most már az.
Ez lett az életem elfogadtam a tényeket,
Nem félek a sorstól majd rád nyomja a bélyeget,
megérdemled a kérdéseim azért amit velem tettél,
eldobtál gyáván aztán el felejtettél.

Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó,Anya!

Emlékszem régen, csak te meg én, az ágyam és egy álom.
Az idő szalag,tudom felesleges várnom.
Egyszer eljön még a nap, mikor kérdőre vonlak,
de az élet indái most még szorosabban fognak.
Tudom panaszkodni fáj, de kár is minden szóért.
Akkor eldobtál magadtól még is megannyi jóért,
Kívánom, hogy örök emlék maradjak a számodra
és emlékezz rám akkor is ha kísértelek álmodban.
Remélem egyszer te is rá jössz majd,
hogy a szíved mit sem ért ha máshoz hajt.
Talán már nem is szeretném, hogy velem légy,vagy én veled
az életed már másé beletörődtem hát ég veled.

Anya! Mondd el miért nem hívtál?
Anya! Rossz hogy kitagadtál,
tudod felnőttem már,
és a szívem még fáj
Nem kellesz! Már így jó…

Anya! Rólad álmodoztam,
Anya! Százszor belehaltam,
tudod nagyon is fájt,
hogy soha nem ölelsz át
nem kellesz már így jó, Anya!

 

Children of distance :  Mi lenne ha    :

 

Refrén (Brasch Bence):
Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.

1. versszak (Shady):
Újra kezdjük elölről, és ne ahol szívünk búja ég?
De jó e az, ha lábunk megint kitaposott útra lép?
Hányszor, de hányszor próbáljuk meg újra még?
Ami az elején egészséges, később miért csupa sérv?
Csupasz érv, hogy csuda szép volt de buta kép, hogy csupa szív,
Huh, de fura buja így, ez csábít és lecsupaszít!
Vegyük elő a telefont, ami kétségekkel tele font?
Nem írsz vissza, nem válaszolsz, a tanulságot le se vond!
Mese volt a bizalom, hogy boldogok lehetnénk?
Ez őszinteség, vagy csak azt hallom mit szeretnék?
Menj, bébi menj, inkább ne nézz vissza többé már,
Én sajnálom, de a múltban az összes álmunk köddé vált!
Egy szervátültetés kéne, a te szíved az enyémbe,
Hogy lásd, ahogy próbált vért pumpálni a reménybe,
De pszt, jön a mentő, hallod a szirénát?
Mentés helyett viszont átgázolt kettőnk szívén át.

Refrén (Brasch Bence):
Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.

2. Versszak (Carp-E):
Mi lenne, ha megcsókolnálak, lenne rá magyarázat?
És egy csókomból varázsolna egyetlen szád szava százat.
Rég volt a búcsú, mégis megbántam már ezerszer,
Mikor vége lett, csak azt kértem, hogy engem ne felejts el!
Hiába is próbálom, hisz minden szavam kevés lenne,
Bármit is mondanék, nincs semmi, ami elérhetne,
A hiányod már megszoktam, mondd meg miért vágyom rád?
A döntést, amit Te hoztál, ma mégis elátkoznád.
Sírva mondtad ki, már akkor tudtad hiba volt,
De az idő, ami eltelt, most végül engem igazolt.
Te a csókod hagytad a számon, én egy könnycseppet az arcodon,
Bármit tettem, megbántam, Te tudod hozzád tartozom.
Mással vagy helyettem, mégis engem látsz a szemében,
Nem szereted úgy, mint engem, mégsem hagynád el értem.
Megköszönném, amit kaptam, de jobban fáj a hiányod,
Légy velem, ne titkoljuk, nekem nem számít, hogy ki látott.

Refrén (Brasch Bence):
Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.

3. versszak (Horus):
Mi lenne, ha kitörölnék mindent amit tettem
És egy mozdulattal elsöpörném mindezt körülöttem.
Ha egy napot másként élnék meg, a múltamban csak egyet,
Talán én is úgy élhetnék, ahogy mások ezt az egyet.
Nem látom már meg, de néha gondolok még arra,
Mi lett volna, ha a kezdeteknél nem fordulok balra.
Ha könnyebb úton indulok el, az életemmel szemben,
Talán más lennék és nem jutottam, volna ilyen messze.
Nem vett volna körbe annyi irigység, mit kaptam,
Nem vesztettem volna annyi barátot a harcban,
Bár nem tékozoltam volna el a szerencsém egy álomért,
Ó miért használok egy nyelvet, amit mindenki máshogy ért.
A fényen túl a szívem megszakad, ha visszagondolok,
Mennyi minden repült el a kezemből, mit adtatok.
De mennem kell, bárhogy is fáj, úgysem lesz jó,
Ha mellettem állsz, nekem nem kell más, csak egy szó.

Refrén (Brasch Bence):
Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.

Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Mikor alszik a táj, csendes az éj.

Mikor alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.
Alszik a táj, csendes az éj,
Nem száll a levél, nem zúg a szél.
Keserédes csók íze még ajkamon izzik
És hangod még bennem él.

 

Children of distance : Miért           :

 

Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy pillanatra nézz felém,
Mindegy hogyan vélekedsz hisz úgy sem látsz belém
Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy kérdésemre válaszolj
Mért pont én, mért kellet hogy hátba szúrj?

Egy kósza dallamot hallok egy sötét kietlen tájon
Mintha égetne minden levegővétel de mondd mért kell hogy ártson
Válaszolj!
Ha minden jól megy akkor mért kell tönkre mennie
A szenvedés az élet része,tudom néha rossz de ennyire?!
Éjszakákon át forgolódom, verejtékem hullatom
bele kapaszkodom a párnámba de mégis pengét érzek a torkomon,
Gyönyörű hosszú vidám esték és nappalok
az éjszakában sötét képek elnyomott emlékével alhatok
Gyermekként még nem volt gondom de mára sajnos felnőttem
az égbolt mivel régen hittem talán nem is olyan felhőtlen
könnyebb lenne talán megfordulnom,megbékélnem
most egy olyan világban kell élnem amit én soha nem is kértem
ezért nem értem hogy mért nem lehet csak nekem tovább lépnem
tekintetem elõl istenem mért teszed ezt kérdem
de elõre kell néznem rejtegetnem énem
még mindig nem értem én nem de mondd mért nem?

Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy pillanatra nézz felém,
Mindegy hogyan vélekedsz hisz úgy sem látsz belém
Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy kérdésemre válaszolj
Mért pont én, mért kellet hogy hátba szúrj?

Hirtelen vágtam mindenbe és nem értem hogy mért!
többet vállaltam el annál mint amennyit el bírnék,
összeroppanok egyszer érzem,nehezen bírom a terhet
de hát én akartam így ezért egy szavam sem lehet
tudtam mi lesz előre tisztában voltam a tényekkel
rádöbbenek tettemre és ezért küzdök a könnyekkel
sokszor nézek szememmel csak a baj az hogy nem látok
sajnáltatom magam miközben gyűlöld szemed előtt állok
szótlanul várok gyötör a múltam amit elrontottam
már nem csinálhatom vissza és ez fáj a legjobban
hogy ha meg látlak a szívem óriásit dobban
kínoz a látvány téged látván Őzi megtorpan
a gondolat hatalmasat koppan mire a jelent felfogom
de miért csak most a választ még mindig nem tudom
megvan a célom jól tudom hova álltam és hogy mit szeretnék
hogyha fájdalmat érzek a mennyországba jegyet vennék.

Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy pillanatra nézz felém,
Mindegy hogyan vélekedsz hisz úgy sem látsz belém
Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy kérdésemre válaszolj
Mért pont én, mért kellet hogy hátba szúrj?

Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy pillanatra nézz felém,
Mindegy hogyan vélekedsz hisz úgy sem látsz belém
Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy kérdésemre válaszolj
Mért pont én, mért kellet hogy hátba szúrj?

Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy pillanatra nézz felém,
Mindegy hogyan vélekedsz hisz úgy sem látsz belém
Miért,mondd mit tegyek hogy megfeleljek,
Miért? Miért én vagyok kit elfelejtesz,
Várj még!
Csak egy kérdésemre válaszolj
Mért pont én, mért kellet hogy hátba szúrj?

 

Children of distance : Emlékezz rám         :

 

1. Versszak: (Petrix)
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe,
Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe.
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre.
Létezésem értéke és elmúlásom rém képe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)…
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

2. Versszak: (Carp-E)
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja?
Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

3. Versszak: (Horus)
Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél,
Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél.
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem,
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem.
Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad,
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

4. versszak: (Shady)
Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta,
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta.
De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat,
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem 80, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.

Refrén: (Kriszta & Horus)
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fájt mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
 Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.

 

Caramel : Lélekdonor :

Úgy múlik el minden ami fáj,
Hogyha úgy tartja kedve néha haza jár,
Nem szól hozzád csak leül egyedül,
Hogy érezd hogy élsz ott legbelül!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!


Oly sok a szó ami betakar,
Folyton beszél de semmit nem akar,
A pillanat ami sokat ér némán múlik el,
Egy ölelés épp elég ha búcsúzni kell!

Amikor majd eljönnek a régen várt csodák,
Ne felejts el akkor majd kérlek gondolni rám,
Lesz hogy csak ringat lágyan és lesz hogy elsodor,
De a szerelem az egyetlen lélekdonor!

Tudom mindenért harcolnunk kell,
Egy őrült mondat miatt nem múlhat el,
Az idő telhetetlen van hogy mindent elrabol,
De valakinek te vagy a lélekdonor!

Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet de van hogy nem felel,
Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor,
A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

A szerelem az egyetlen lélekdonor!

Lélekdonor!

 

Caramel: Szállok a dallal : 

Gyermekként álmodtam és azt hittem úgy lesz,
hittem az életben és nem fájt a szívem.
Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot,
láttam a jövőmet és semmi sem bántott.

Lelkemben mindig ott volt valami dallam,
tudtam, hogy elmondhatok bármit egy dalban,
és hogy ha szeretném elszállok innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz engem.

De miért csak én repüljek, hogyha más is szállhat,
De miért ne adjak dalban szárnyat, az egész világnak.

Ez a dal most száll, és lehet, hogy téged megtalál,
így megismerhetsz engem, hogy mi az, amire szívem vár,
én is szállok e dallal, magasan repülök most feléd,
neked adom e dalt és vele együtt a szívem is tiéd.

Csalódtam sokszor már és sok mindent bánok,
a mélyből én inkább a magasba vágyom.
Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem,
én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem.

Addig amíg szól a dal, az én szívemben,
addig gondolatban szárnyalok a fellegekben.

Mindig várok rád, míg van elég erő a szívemben,
soha nem adom fel, ne is kérd, ezt nem teszem,
mindig harcolok érted, küzdeni fogok, míg bírja szívem
nem adom fel, hiszen mindig küzdeni kell.

 

Caramel : Vízió :

Ez egy háború, mit magamban vívok
Vajon mit jelent, mit igaznak hívok
Azért hinni jó, hogy amiben bízom
Nemcsak vízió, vi-vi-vízió

A mennybe vitt, de a poklot is láttam
Minden nap, míg ilyenné váltam
Azért hinni jó, hogy amiben bízom
Nemcsak vízió, vi-vi-vízió

Refr:
Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
Most kell döntenem, hogyan élek

Minden újabb perc újabb kérdés a szívnek
Minden válasszal minket más helyekre visznek
A mélybe húz vagy emel az égbe
Ha a kezdet szép, még lehet rossz lesz a vége

Rohanó idő a lelked akarja
Nyugodt partjaid viharral felkavarja
Tiszta égboltodra sötét felhőket rajzol
Legbelül mindenki harcol

Refr:
Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
Most kell döntenem, hogyan élek

De nincs velünk attól semmi baj
Mert kétfelé visznek és hisznek bennünk
Nekik kellünk
Nekünk is kellenek, mert így vagyunk emberek

Refr:
Nem adom fel, mindig csak előre tartok
Az árny és a fény vív bennünk örökös harcot
Üldöz szüntelen ez a kettős élet
 Most kell döntenem, hogyan élek.